Mikor csókolsz meg végre? 4. Fejezet

Amikor a csapat beért a kórházba, én már a műtőben voltam, a gerincem ripityára tört, csavarokat kellett elhelyezni, hogy rendbe tudjon jönni és még gipszet is kaptam, hogy ne mozduljanak el a csavarok, ha mozgok. A lábamat megint be kellett gipszelni, a kezemet is és agyrázkódásom is volt, pluszba még kaptam 4 zacskó vért a műtét alatt. Tao a műtő előtt sírt, a többiek nem győzték vígasztalni.

- Tao, kérlek nyugodj meg, nem lesz semmi baj, Kris erős, rendbe fog jönni, hidd el!- vigasztalta Sehun.

- Azt és is tudom, de ez az egész az én hibám, ha nem veszünk össze olyan csúnyán, akkor nincs ez és most nem lennénk itt!- ordított Tao anyanyelvén, miközben a műtő előtt sírt Sehun vállára borulva.

- Min vesztetek össze olyan csúnyán ami miatt át kellett mennem szólni, hogy halkabban?- kérdezte Xiumin a hátát simogatva.

- Nehéz erről beszélnem!- szipogott, miközben könnyeit törölgette- Arról van szó, hogy együtt vagyunk de nem engedtem, hogy megcsókoljon és most álmomban megtette, én meg felriadtam rá, nagyon kiakadtam Krisre ez miatt, összevesztünk, elment és most itt vagyunk! Kris a műtőben, én meg nem tehetek semmit, csak várom a csodát, ami nem jön!- szipogott tovább az én kis pandám.

- Te jóságos úr isten Tao, miért nem engedted neki?- kérdezte aggódva Baekhyun.

- Azt majd csak akkor, ha Kris kijött onnan és felébred, erről neki is tudnia kell!- mutatott a műtő ajtajára.

- Mi van akkor, ha nem ébred fel?- kérdezte Suho.

- Akkor titok marad örökre!- válaszolta Tao, még mindig szipogva- Mert, ha ő meghal én is megyek utána!

- Tao necsináld, ez hülyeség!- ordított vele D. O- Ha megteszed Lay- jel felébresztetlek és én is kinyírlak!

Abban a pillanatban kihoztak a műtőből, Tao egyből odarohant az az orvoshoz és rólam érdeklődött, de csak annyit mondtak, hogy a szerencsén fog múlni minden.