Miközben céltalanul autóztam a
sötét és elhagyatott utcán, csak egy- két rendőr járkált az úttesten. Azon
gondolkoztam, hogy Tao miért nem engedett közelebb magához. „Lehet, hogy fél egy komolyabb kapcsolattól
vagy én rontottam el valamit, talán túl erőszekosan akartam megcsókolni? Nem az
lehetettlen, én nem ilyen vagyok !”- ráztam meg a fejem, a gondolatok úgy cikáztak
a fejemben, mint a kis kolibri a virágok körül. Fogtam a fejem és végighúztam rajta
kezem, hogy egy kicsit magamhoz térjek és elfelejtsem ezt az egészet. Épp
megfordultam a kocsival, hogy hazamenjek beszélni Taoval erről az egészről,
amikor elvesztettem az eszméletem és az első oszlopnak ami ott volt nekimentem,
a kocsi totál károsra tört, úgy kellett feszítővágóval kivágni a kocsi roncsai közül.
- Csoda, ha ezt
túléli!- mondta az egyik tűzoltó, aki kivágott a kocsiból és ismét kómába
estem.
Arra keltem fel, hogy a mentősök ébreszgetnek a mentőautóban
és szól a mentő szirénája.
- Felébredt!-
szólalt fel az egyik mentős- Ne, ne uram,
ne aludjon vissza!- szólítgatott tovább a mentős, de semmit sem reagáltam,
csak lecsuktam a szemem és onnantól kezde se kép, se hang, nem keltem fel.
- Ne, ezt nem
hagyhatjuk, hogy egy idol így haljon meg, a bandája nélkül, ilyen súlyos
sérülések és kínszenvedések közt!- kiabálta a másik mentős- Gyorsan, még egy zacskó vért ide, nem
veszíthetjük el pont most, amikor már majdnem a kórháznál vagyunk!
Amikor beértünk a kórházba felhívták a többieket, hogy
megint baleset ért.
Tao volt az első, aki a kocsi felé vette az irányt, úgy
ahogy van, köntösben meg szobapapucsban és egyből a kórház felé irányította a
sofőrt.
- Kórház, menni most,
Kris bent lenni, gyerünk, gyorsan- gyorsan!- hadovált a söfőrnek kínaiul.
- Várj Tao, lassabban
és ne az anyanyelveden mond, hanem koreaiul légy szíves!- nyugtatta meg a
sofőr Taot.
- Oké!- Tao
szusszant egyet- Najó, kezdem előröl.
Kris megint kórházban van, be kell enni hozzá, nagyon félek, hogy ezt most nem
éli túl!- kicsit hadarva még, félig kínaiul és félig koreaiul magyarázva a
sofőrnek.
- Jó rendben, azonnal
indulunk!- indította a sofőr a kocsit.
- Várjatok meg minket
is!- ordította utánuk Luhan- Mi is
jövünk veletek!- mindenki beszállt a kocsiba és elindultak a kórház felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése