Nillili Mambo.. or not?

Zico:

Az életem nem úgy alakult, ahogy én azt korábban elterveztem. Még egyetemre jártam, mikor magával ragadott a bűnözés. Mindent arra tettem fel, nem számított, mik lesznek a következmények, a sulit is otthagytam. Amint mindent kitanultam, otthagytam korábbi tanáromat, majd saját csapatot alkottam magam köré. Jó srácok mind a hatan, tudom, hogy bármiben számíthatok rájuk.

Így volt ez akkor is, mikor ma valami olyan dolog történt, amire legvadabb álmaimban sem mertem volna gondolni. Sosem hittem volna, hogy valaha Fortuna a kegyeibe fogad,de mégis megtörtént.

Nagyban tettem a megszokott semmit, mikor beállított két öltönyös pasi egy táskával, melyben két hatalmas gyémánt volt. Egyből felkeltette az érdeklődésemet a táska tartalma, így mikor elmentek, magamhoz vettem, majd ahogy tudtam, elrohantam a srácokhoz.

-          Taeil!  - rohantam a csapatom legidősebbje felé, akit egy árusnál kaptam el. – Van valami, amit szerintem neked is látnod kell. – álltam meg előtte, majd a kezébe nyomtam frissen szerzett zsákmányomat. Egyből levágta az asztalra, nagy nehezen kinyitottuk, és meglátta azt, ami engem is teljesen elvarázsolt ott, abban a kicsiny helyiségben.

-          Zico bazd.. honnan a francból szerezted ezt? – akadt ki, majd mindketten rohanni kezdtünk, amint megláttuk, hogy a korábbi öltönyösök üldöznek.

-          Tőlük – mutogattam hátam mögé, miközben kezünkben mentettük a táskát.

Ahogy menekültünk, szembe jött velünk P.O. és U-Kwon, akiket szintén üldözött két másik fickó, így immár velük kiegészülve mentettük az irhánkat, és fogalmunk nem volt, mit követett el a másik duó.

-          Egyszerűbb lesz, ha szétválunk. P.O, Kwonnie, Taeil, ti menjetek Kyung-hoz, én összeszedem Jaehyo-t. Ha mindenki megvan, akkor találkozunk a szökőkútnál.  – mondtam nekik, mire azonnal meg is iramodtak és el is rohantak.

Nekem sem kellett több, rohantam egyenesn Jaehyo-hoz. Illetve, csak oda, ahol sejtéseim szerint tartózkodni szokott ebben az időben a csapat nőcsábásza.

Igazam is lett, valóban a bárban ült, és egy újabb nőt kábított épp.  Nem zavartattam magam, felrángtattam a srácot, majd a kezébe nyomtam a táskát.

-          Oh, elnézést kisasszony, de ez fontos. – szóltam a nőnek, majd én is elhúztam a csíkot, hisz követtek. Én egyenesn a találkahely felé vettem az irányt, hisz már nem az én kezemben volt az, ami az öltönyösöket izgatja, hanem a szépfiúnál. Míg rohantam, útközben Kwonie-ba botlottam, így vele együtt rohantunk a találkahelyre.

Kyung:

 Soha nem hittem volna, hogy P.O és Kwon pont akkor talál meg, mikor épp egy csirkét próbálok megsütni, de sajnos ma megtették.

-          Kyung, vedd ezt el, és ne add oda senkinek. – mondta a legfiatalabb, majd a kezembe nyomott egy táskát, és elrohant, nyomában a banda két másik tagjával. Nem sokkal később megjelent két fegyveres fickó is, így jobbnak láttam, ha hátam mögé rejtem az imént kapott táskát. Persze, ezt ők nem vették észre, így engem otthagyva, a többiek nyomába eredtek.

-          Csirekee~ tudom, hogy nem szeretsz, de most megsütlek. - tettem le a rám bízott valamit az asztalra, és szegény állatot kezdtem kergetni egy serpenyővel, de a szemét megszökött, így letehettem ama ötletemről, hogy még ma a serpenyőben fog sülni.

Mivel jobb dolgom nem volt, fogtam magam, kezembe vettem a cuccot, majd B-Bomb lakása felé vettem az irányt. Beléptem az ajtón, majd megjelent Jaehyo is, kezében egy az enyémhez hasonló bőrönddel. De alig telt el pár perc, és megjöttek az üldözők is.

-          Menjetek, majd én feltartom őket. – vette ki fegyverét Minhyuk, majd amíg mi elinaltunk, feltartotta a fickókat.

Az utcán rohanva Jaehyo eszébe jutott valami, hogy merre is kellene menni, így arra indulunk.

-          Kyung, szerintem ezt vissza kellene adni Zico-nak. Nem akarok belekeveredni, akármit is követett el. Biztos, hogy a szökőkútnál van – indult meg arra, én meg követem.

-          De nyakig benne vagyunk… Ha Minhyuk nincs, akkor mi sem lennénk, tuti szétszedtek volna azok ketten.  – emlékeztettem, mire csak hümmögött, de én követtem.

Zico:

Nem sokkal később már ott is voltunk, de alig percekkel utánunk beestek a többiek. Minhyuk arca tele volt sebekkel, amire persze egyből kérdőre is vontam.

-          B-Bomb, azokat hogy sikerült?  - mutogattam az arcára.

-          Mentettem Kyung-ot meg Jaehyo-t két öltönyös pacáktól. De a stuki nem volt töltve, így gondoltak egyet és addig vertek, míg ide nem jöttem. De mi is az, ami miatt átkergettek a fél városon?

-          Drága vezetőnk – mutatott rám Taeil – ellopott két hatalmas gyémántot azoktól a fickóktól.  – fejezte be mondanivalóját. A gyémánt szóra mindannyiuk szeme felcsillant, így azonnal látni is akarták szerzeményeimet.

Odasétáltam a táskához, majd kinyitottam, de nem azt találtam, amire számítottam.

-          Ez üres baszki. Melyik marhának sikerült elhagynia mégis? – kezdtem szidni a bandát. Szerettem őket, de ez akkor is felbosszantott.

Kyung persze egyből okoskodott, de mivel alapból ideges voltam, nem reagáltam le valami jól. Kikaptam a kezében szorongatott fegyvert, majd elindultam felé.

-          Ez nem volt jó ötlet.  – szólt Jaehyo, majd elráncigálta onnan, Kwonnie meg velük tartott.

-          Zico, állj le. Teljesen megzakkantál, vagy mi? – szólalt meg a másik oldalt hirtelen B-Bomb, mire most őt vettem üldözőbe. Persze, menekültek is, mint a nyulak, amerre láttak.

**********

Az volt az utolsó alkalom, hogy valami ehhez hasonlót követtem el, hisz féltettem a seggemet, így egy életre elegem lett abból az útból, amin eddig jártam és ebben szerencsére a srácok is követtek.

-          Oh, Jiho-hyung, kérhetek valamit? – nézett rám a legfiatalabb. – Soha többé ne közelíts felém fegyverrel, még akkor se, ha nincs megtöltve.

-          Nem fogok, hisz abbahagytuk. De ha itt tartunk, titeket aznap miért akartak szitává lőni?  - kérdeztem, hisz ez az óta sem hagyott nyugodni.

-          Izéé… póker. Csaltunk, nyertünk, sokat.. majd lebuktunk. - nevettek fel Kwonnie-val, majd hirtelen elhallgattak, mikor meglátták arcomat.

-          Hogy lehettetek ekkora szerencsétlenek, hah? Aish, ha csaltok, legalább tegyétek rendesen.  – vigyorogtam rájuk, majd a bár felé vettük az irányt.

Onnantól kezdve nem gondoltunk korábbi életünkre, ahogy lehetett, jó útra tértünk. Minden, ami ahhoz kötött, eldobtunk.

Ismét visszamentem az egyetemre, ahogy a srácok is, de a bandát nem oszlattuk fel, hisz megszoktuk egymás fejét. Sok minden változott meg, de nem bánom, hisz azokkal vagyok, akik valóban fontosak nekem, vagyis a Block B-vel és ez többé nem változik.