Be Human (bevezető)

Ez a fici az Absolute Chanyeol kiegészítő fejezete, melyben megismerhetjük a másik páros, a TaoRis kapcsolatát.
Remélem, ez is annyira fog tetszeni mint az Absolute Chanyeol.

Fogadjátok szeretettel, hisz egyik kedvenc párosom, így örömmel fordítottam ezt is :)

Eredeti szerző: leadernim
Páros: TaoRis, helyenként BaekYeol
Összefoglaló: Az Absolute Chanyeol kiegészítő fejezete. Kris soha nem lesz elég emberi.

Mikor csókolsz meg végre? 2. Fejezet

Amikor beléptem az ajtón, mindenki a nyakamba ugrott és csodálkozva nézte, hogy már milyen szépen járok egyedül.

- Mindezt nektek köszönhetem - sírtam el magam- hogy támogattatok míg kórházban voltam, nem hagytatok el, kitartottatok mellettem!- töröltem le könnyeimet az arcomról.

- Mi örülünk a legjobban, hogy ilyen hamar felépültél!- ölelt át a kis maknaénk és ő is elsírta magát!

- Ne sírj Sehun, most már itthon vagyok!- töröltem le könnyeit az arcáról.

Örültem, hogy végre a saját ágyamban allhatok, nem egy kórházi ágyban, de az a tény is

, hogy Tao fekszik mellettem. Minden percet a csapattal töltöttem, megtanították a táncokat, segítettek, hogy újra a régi formába lendüljek és, hogy újra a régi Kris legyek. Ez sikerült is, újra a régi önmagam lettem, úgy táncoltam, mint a baleset elött. Csak Tao viselkedése bántott a legjobban, néha ez miatt nem tudtam koncentrálni.

- Héj Kris jól vagy?- kérdezte Chanyeol aggódva.

- Persze, csak egy kicsit elgondolkodtam, ennyi!

- Ja, értem, akkor jó!- mosolyodott el, amire én is elmosolyodtam.

Mindig amikor a közös kocsinkkal mentünk haza Tao ölében ültem és közben összebujva beszélgettünk a többiekkel. Őket nem zavarta, hogy mi ketten együtt vagyunk, sőt még örültek is neki. Már elég hosszú ideje együtt voltunk Taoval, de még mindig nem engedte, hogy megcsókóljam. Mindig elhúzodott vagy a szám elé rakta a kezét. Egyik éjszaka lefekvés elött, mielött elindítottam volna a zenét, amit alvás közben szoktam hallgatni, beállítottam az ébresztőt hajnal kettőre. Kettőkor megszólalat az órám, odafordultam Taohoz és megcsókóltam. Tao felébredt, ijedtében még az ágyról is leesett.

- Ezt miért csináltad Kris?- kérdezte ordítva.

- Azért mert már elég hosszú ideje együtt vagyunk és még mindig nem történt köztünk semmi komolyabb testi érintkezés az ölelgetést kivéve!- válaszoltam ordítva.

- Azért nem történt mert........

- Srácok, halkabban vitatkozzatok, más aludni szeretne!- nyitott be az ajtón Xiumin, félbeszakítva Tao mondatát.

- Inkább megyek és kiszellőztetem a fejem!- Xiumint félrelökve, úgy ahogy voltam, egy szál alsónadrágban és egy szál szobapapucsban a kocsikulcsomat felkapva rohantam ki az ajtón a kocsimhoz.

Nem törődve semmivel elhajtottam a dorm garázsából az éjszakába. Tao próbált utánam futni, de már nem voltam sehol, így aggódva ment vissza a szobába és sírt, mert megbántotta azt akit szeret.

Lullaby

Ez az egész sztori onnan kezdődött, hogy gondoltam, kellene írni velük valamit. Bekapcsoltam a zenét, majd Xiah  - Lullaby című száma alatt eszembe jutott. Érdekes lett, de remélem tetszik majd ^^

Ritka pillanatok egyike volt, mikor a Super Junior és a DBSK is éppen szabadnapját töltötte, így együtt tudtak tölteni egy kis időt. Mivel ennyire ráértek,és már nem éppen voltak józanok,  kitalálták, hogy mind a 18-an Felelsz vagy mersz? – t fognak játszani, mégpedig úgy hogy aki nem hajlandó valamit teljesíteni akkor innia kell. Az első „áldozat” Yunho volt, akinek az volt a feladata, hogy álljon ki a teraszra és táncoljon.

Mivel úgy volt vele, nem veszíthet semmit, kivonult, majd megvárta, míg zenét keresnek a többiek, mire el kell nyomnia a koreográfiát.

Eunhyuk kezelte a gépet, és mint köztudott, szerette megviccelni a sunbae-t, így kitalálta, hogy az egyik Girls Generation számra táncoljon. Elindult a Gee, Yunho meg neki is látott feladata teljesítésének. Mikor visszajött, leült és megpörgette az üveget, mely kedves bandatársa, Jaejoong előtt állt meg, aki szintén bátor volt, és mert.

-          Hmm.. legyen..  – nézett gonoszul körbe.  – Heechul.. ülj az ölébe és csókold meg, de mintha tényleg fülig szerelmes lennél.  – vigyorgott.

Mivel Jae nem akart alul maradni a leader-rel szemben, odament haverjához, majd az ölébe mászott. Heechul szemein persze látszott, mennyire tetszik a helyzet neki. Jaejoong közelebb hajolt, és olyan szenvedélyesen csókolta, mint még soha előtte senkit.

Persze, a másik 16 nagyra nyílt szemekkel bámulta, hisz fogalmuk nem volt arról, hogy a fiatalabb teljesen bele van zúgva a másikba. Mikor elváltak, egy darabig csak mosolyogtak egymásra, majd kör kört követett.

Mikor már mindenki kifeküdt a nappaliban a sok alkoholtól, Jaejoong karon ragadta Hee-t, és berángatta a hálóba.

-          Heechul-sshi.. el kell, hogy mondjak valamit.  – ült le az idősebbik ágyára.

-          Jaejoongie, tudod, hogy mindent elmondhatsz.

-          Az az előbbi csók… nekem sokkal többet jelentett, mint egy játék. Nem is tudom mióta, de azt hiszem beléd szerettem és most nem az alkohol beszél belőlem.

-          Jae..  – húzta közelebb Heechul a másikat, majd ajkaira tapadva végig fektette az ágyon.  – Én is szeretlek. Már azt hittem, sosem derül ki. – mosolygott, majd egyre több csókot hintett a másik bőrére. Ki tudja mennyi csók után egymás ölelésében aludtak el.

Reggel mosolyogva keltek egymás mellett. Egy gyors csók után elindultak felderíteni mi is a helyzet odakint.  Mindenki ugyanúgy feküdt, ahogy este hagyták őket… egymáson, majd hirtelen egy hangra lettek figyelmesek.

-          Jae..szereti Heechullie.. – mondta a hang, mire a srácok odafordultak. Changmin felől jött a hang, így tudták,hogy egyenlőre nem buktak le.

Délután lehetett, mire mindenki felkelt, és nagyjából magához tért. A két jómadár elmondta leadereiknek, hogy mi a helyzet, aminek a vége egy újabb buli lett, hisz meg kellett ünnepelni kapcsolatukat.

A buli persze most is úgy végződött, mint az előző, csak azzal a különbséggel, hogy a HeeJae páros a szobába vonulva elégítette ki a másik vágyait.

Mikor csókolsz meg végre?

1. Fejezet

Az a nap tisztán belém égett és az óta se tudtam elfelejteni. Épp mentem a menedzserrel a próbára, mert egy kicsit elaludtam és a többiek nem keltettek fel. Nem mentünk olyan gyorsan, éppen csak egy kicsivel gyorsabban. Egyszer csak megjelent egy motoros előttünk, összeütköztünk, a motoros meghalt, mi életben maradtunk. Súlyos sérüléseket szenvedtünk, én nem is emlékszem semmire, mert kómába estem. Egy hét után ébredtem fel arra, hogy Tao fogja a kezemet és sír. Nem tudtam beszélni hozzá, mert egy cső volt a számban, csak azzal tudtam jelezni neki, hogy megszorítottam a kezét és kinyitottam a szemem.

- Fiúk! Kris felébredt!- ordított fel Tao, miközben felállt a székről a kezemet fogva.

- Szia Kris úgy ránk ijesztettél, egyből rohantunk ide hozzád, de nem ébredtél fel, pedig beszéltünk hozzád rengeteget!- szólalt meg a mi egyetlen maknaénk aggódó tekintettel- Tao egész végig itt volt veled, még próbára se jött el!

Tao csak bólintott egyet. Nagy nehezen kértem a többiektől egy papírt meg egy ceruzát, hogy leírjam, mit szeretnék mondani, de nem engedték, mert be volt gipszelve a kezem. Kérték az orvosokat, hogy szedjék ki a csövet a számból, hogy tudjak beszélni velük. Az orvosok így is tettek, kihúzták a csövet a számból.

- Mi történt?- ez volt az első kérdésem a többiekhez- Hogy kerültem ide és miről beszéltek, nem ébredtem fel, mióta fekszem itt?

- Kris ne beszélj sokat, nem tesz jót!- tette a szám elé a kezét Tao- Most mi beszélünk, jó?- húzódott végig egy aranyos kis pandamosoly az arcán.

Bólintottam nagy egyetértéssel és csöndben végighallgattam a többieket.

- Hát drága Kris- szünk, az történt, hogy téged meg a menedzsert autóbaleset ért, próbára jövet, mert te sikeresen elaludtál!- mesélte Xiumin.

- A menedzser hogy van?- kérdeztem rekedt hangon.

- Már jobban, ő tegnap ébredt fel!- válaszolta Tao a kezemet simogatva.

- Tegnap, nem ma történt a baleset?- kérdeztem kikerekedő szemekkel.

- Nem, hanem egy hete!- válaszolta nyugodtan Kai.

- Hogy lehetsz ennyire nyugodt, egy hétig komában voltam, azt se tudtam mi van veletek!- próbáltam ordítani, ahogy a rekedt torkomon kifért- Egy hét, el se hiszem, hogy ez velem történt!- nyugodott le a hangom és kaptam a fejemhez.

- De ez még nem minden!- harapott a szájába Chen.

- Van ennél rosszabb is?- kérdeztem megint kikerekedő szemekkel.

- Igen, sajnos van..- biccentette le fejét Chen - A lábad........ hát......., hogy is mondjam........, nem tudni, hogy rendbe jön- e, mert szilánkosra tört és meg kellett műteni, az orvosok nem tudják, hogy tudsz- e velünk tovább táncolni vagy sem, az még a jövő zenéje, csak rajtad múlik minden!- folytatta aggódva Chen.

- Nem, az lehetetlen!- ugrottam fel az ágyról ülő pozícióba.

- Nyugi- nyugi, feküdj vissza!- nyomott vissza az ágyra Tao.

- De, ha nem jön rendbe a lábam, mi lesz veletek?- ültem fel aggódva- Még szeretnék veletek sokáig táncolni, mindent megteszek azért, hogy jobban legyek és tudjak veletek tovább táncolni, míg az EXO EXO!

- Mi is így vagyunk ezzel.- válaszolta Luhan.

- Majd segítünk, hogy minél hamarabb lábra tudj állni!- tette hozzá a mi kis maknaénk.

- Köszönöm srácok. Hogyan hálálhatnám meg nektek?- kérdeztem nyugodt hangon.

- Elég lesz annyi, hogy rendesen felépülsz és tudsz velünk tovább táncolni!- mosolyodott el Tao és végigsimította a kezem.

Erre a kijelentésre mindenki elmosolyodott. Az elmúlt hónap azzal telt, a többiek segítettek lábra állni, segítettek, hogy gyorsabban meg tanuljak újra járni. Tao éjjel- nappal mellettem volt, ez egy kicsit közelebb hozott minket egymáshoz, csak nem mertük elmondani egymásnak, féltünk, hogy mit mondana a másik. Egyik nap Tao rávette magát és elmondta, hogy belém szeretett és úgy érzi, én vagyok neki az igazi, az, akit egész életében keresett.

- Én is így érzem drága pandám!- meg akartam csókolni, de a szám elé tette a kezét és mondta, hogy ez még túl korai lenne, majd később, erre én beleegyezően bólintottam.

Végre felépültem és kiengedtek a kórházból. Kértem, hogy ne szóljanak a többieknek, hogy mehetek haza, meg akarom őket lepni. Az orvosok nem mondtak senkinek semmit, csak Tao szólt a sofőrnek, hogy próbáljon meg titokban eljönni értünk. Így is lett, amint hazaértünk én a saját lábamon akartam bemenni az ajtón. Amint az ajtóhoz értünk Tao elengedte a kezem és kinyitotta az ajtót.

It's over

Az ember általában szereti a testvérét, de nálam kezdetben nem teljesen volt így. Gyerekként eleinte zavart, hogy öcsém kap minden figyelmet, sőt ha kellett, meg is vertem. Egyszer csak azért keltettem fel álmából, hogy elverjem, amiért megette a csirkémet. Persze, ez a fajta viszony az évek során megváltozott.

Mikor debütált a Block B leadereként, szívem büszkeséggel és szeretettel telt meg, hisz Jiho mégis csak a testvérem volt.

Akkor még fogalmam nem volt arról, mekkora sikere lesz, meg később nekem is a SPEED leadereként. De mikor mindketten elismertek lettünk, minden más lett. Egyre kevesebbet találkoztunk, hisz nem egyezett a beosztásunk, alig voltunk otthon a szüleinkkel, szinte csak ünnepekre jártunk haza. Nekem fel sem tűnt, hogy az évek alatt egyre jobban megszerettem Jiho-t, de csak előtte meg a srácok előtt mutattam… lehet, ezért is fáj ennyire, hogy most már nincs velünk.

Titkolta, hogy nem teljesen jött rendbe a gyerekkori szívbetegsége után, soha egy árva panasz nem hagyta el ajkait.

Mikor először kórházba került, sokat voltam mellette, persze ha mennem kellett, akkor ott hagytam, hisz tudtam jó kezekben van, vigyáznak rá. Az egyik ilyen bent töltött napomon arra kért, ne hagyjam többet egyedül, mert nem tudja, meddig lehet még velünk. Eleget tettem kérésének… nem hagytam magára, helyette feladtam azt, ami rajta kívül fontos volt nekem… a SPEED-et. Akkor láttam igazán boldognak, mikor elmeséltem, hogy ezen túl mellette leszek.

Szerencsére nem kellett sokáig bent maradnia a kórházban, nem sokkal később kiengedték. Mindketten mentünk a magunk dolgára, saját karrierünket építve.

Nagyon sokáig ismét nem találkoztunk, hisz neki Japánba kellett mennie, nekem meg LA-be. Két hónap telt el, mire visszatértem Koreában, de fogalmam sem volt arról, hogy Jiho újra kórházba került.

Az egész csak akkor jutott tudomásomra, mikor egyik szabadnapomon hazamentem a szüleinkhez. Furcsálltam is, hogy túl csendes a lakás, hisz tisztában voltam azzal, hogy neki is itt kellene lennie.

-          Anyu, Jiho merre van? Fura ez a csend.. – kérdeztem édesanyámat, aki csak azt felelte, hogy az öcsém kórházban van.

Ahogy tudtam, rohantam is be hozzá. Kórterme előtt már összeverődött egy kisebb csapat a Block B többi tagjából.

-          Oh Taewoon.. szerencsére te is ideértél – indult meg felém Yookwon.

-          Igen itt vagyok, de valaki mondja el mi történt. – ültem le az egyik székre, majd Kwonnie Jaehyo társaságában követett és mesélni kezdett.

-          Japánban még minden rendben volt, majd hazaérkezésünk után két nappal ismét rosszul lett.. összeesett a lakásban. Behozták és az óta bent tartják megfigyelésen. – kezdett bele a vezető táncos.

-          Pont mielőtt jöttél, az előtt mondták, hogy valószínűleg túlhajszolta magát és nem bírta a szíve. - tette hozzá a vokalista is. Csendben hallgattam a srácok szavait, nem feleltem,és végig Jiho kórtermének ajtaját szuggeráltam, hátha történik valami.

Hirtelen egy orvos lépett ki az ajtón, egyenesen felém indulva. A többiektől tudhatta, hogy egy családtagja vagyok, így beengedett hozzá.

Beléptem az ajtón, majd az ágya felé vettem az irányt és leültem mellé.

-          Jihoya, tudod mennyire aggódtam érted? Ne csinálj többet ilyet, rendben? – néztem rá.

-          Sajnálom Jiseok… nem akartam, hogy aggódj. Ígérem, legközelebb kevesebbet dolgozok. – mondta, majd halványan elmosolyodott és összefűzte kisujjunkat. Csak a családom hívott Jiseok-nak, de lassan Jiho-n kívül senki nem mondta nekem ezt a nevet.. és az óta sem hagyom senkinek.

Egész nap mellette voltam, egy percre sem hagytam magára, nem akartam, hogy bármi történjen, még a gépeket is kikapcsoltattuk. Éreztem, hogy el kell mondanom neki mindazt, mi évek óta a lelkemet nyomja, de nem tartottam megfelelőnek a helyet és az időt.

Azóta sokszor megbántam, hogy nem tettem meg azt, hogy elmondjam, neki mennyire büszke vagyok rá és szeretem, akármennyire titkoltam is mások előtt. A kórházi ágya mellett töltött napom után ismét az orvosával találtam szembe magam, aki elmondta, nem túl jók az esélyei.

-          E..ezt most, hogy érti?  - kérdeztem, de közben nagyon is jól tudtam. Válaszként elmondta, amit eddig is tudtam Kwonnie-tól és Jaehyo-tól, valamint kiegészítette azzal, hogy mióta itt van, egyre rosszabbul van.

A beszélgetés után visszatértem a kórterembe, de Jiho még aludt (pontosabban, ekkor még azt hittem), kezében egy levéllel, nekem címezve.

„Jiseok hyung...

Tudom, nem ilyen módon kellene elbúcsúznom egyetlen, szeretett bátyámtól, de nincs más út. Gyereknek sok bajt okoztam neked, amiért jogosan tetted, amit, meg beismerem, tényleg elviselhetetlen voltam… de néha most is.

Kérlek, felejtsd el nekem akkori botlásaimat, hisz nem tudtam, mi helyes és mi nem.

Ha már nem leszek, kérlek, gondolj rám néha, hisz volt egy öcséd, ki mindig szeretett.

Jihoya.”

A végére könnycseppek áztatták arcom és a kezemben tartott levelet, majd Jihora néztem. Ugyanolyan békésen feküdt, mintha aludna, de tudtam, ebből az álomból sosem fog majd felkelni és nem bolondozik többet.

-          Én is szeretlek, Jihoya. – suttogtam, majd kimentem a folyosóra a kezemben levelével. Az egyik székre ültem, sírtam miközben elmeséltem a srácoknak, hogy a leader nincs már köztünk,mire mindannyian sírni kezdtünk.

Az a levél az óta is megvan, pedig már két év telt el a halála óta, de nem dobtam ki, hisz csak ennyi maradt tőle. Aznap teljesen megváltoztam, hisz senki nem látott mosolyogni és tudom, ez már így is marad. Most is, halálának évfordulóján is hozzá tartok, kezemben egy csokorral.

Mikor odaértem sírjához, csendesen leültem mellé, letettem a virágot majd elmosolyodtam, mikor megláttam vigyorgó képét.

-          Jihoya.. nagyon hiányzol és nem csak nekem. Mindenkinek.. a Block B-nek, anyuéknak, még a SPEED-nek is. Tudom, ez a harmadik év, hogy nem vagy itt, de nehéz feldolgozni, hisz boldog néha bolond nevetésed nem tölti be a levegőt, nem ugrálsz fel-alá a színpadon.. de emlékeinkben mindig velünk vagy. Szeretlek, Woo Jiho. – mondtam, majd haza indultam, hisz várt rám egy újabb dal, amit neki írtam. 

His and Her letters (translation)

Az eredeti fanficet Kim Hyun Joong, az SS501 leader-e írta Japánban. Egy kérdésre felelve elmesélte, hogy mikor nem volt semmi, amit csinálhattak, megkérte Jungmin-t hogy írjon neki levelet, melyet egy darabig hurcolt, majd egy könyvbe rejtve válaszolt és aláírt, mondván ez neki az ajándék. Aztán, megszületett eme történet... <3

Én, Park Jungmin ........ Nem tudom miért házasodtam össze ezzel az emberrel.
SS501 Special... .... Ennek a férfinak és nőnek az esküvői története... 10 fejezetes mini történet.
Alcíme ' Annak a nőnek és férninak a levelei.

PART 1

Az ő és az én leveleim


Hello, Jungmin-ssi. Mielőtt beletörődtem volna, máris 36 éves lettem… mmmm… 20 éves koromban debütáltam, azóta pedig eltelt 16 év.

 Arra gondoltam, hogy egy kicsit vicces, hogy mikor veled találkoztam még gyerek voltam… úgy értem, azon a napon Jungmin-ssi találkozott velem először...Az egy június 8-i nyári nap volt.

Ez volt az első napom miután debütáltam és Jungmin-ssi csak egy lány volt Ilsan-ból.

 Ideges voltam, így azt mondtam kimegyek a mosdóba, de mivel a fellépés este volt, egy sötét folyosón kellett sétálnom.
 Mikor sétáltam  a sötétben és mivel Jungmin-ssi bőre is sötét volt, nem gondoltam hogy van ott valaki, és a vége egy csók lett.

Azt hiszem ez az mikor Jungmin-ssi elkezdett körülöttem ólálkodni.

Ez tényleg egy rossz sors, ugye??

Erre gondolva,azt hiszem Jungmin egy nagyon ártatlan gyerek volt.

Azt hiszem e miatt, az elmúlt 16 év miatt állsz még mindig a házam előtt….

 hhhhhhhh (mint egy ijesztő zaj...)

 Abban az időben egy népszerű idolbandában voltam, most meg csak Jungmin-ssi hiányzik.

Ma egy senki vagyok, és hálás vagyok hogy Jungmin-ssi még mindig vár rám a házam előtt. Néha elgondolkozom azon, mi szerethető van bennem….


Jungmin-ssi,mit szeretsz bennem ennyire?????


Vicces, ahogy az emberek találkoznak....kkkkkkkkk


Ah!!!! 2007-ben.. Emlékszel mikor Japánba mentem???

 Visszatérve Japánra… abban az időben Jungmin-ssi azt mondta hogy ne menjek a reptérre.. és kivetted a repülő kerekének csavarját… így a gép 5 órát késett…


Abban az időben nagyon fiatal gyerekek voltunk. De most egy túlsúlyos középkorú nő lettél, és én is.ahhhhhh

Mikor arra az időre gondolok… elfog a nevetés. És bármikor erre gondolok, rossz kedvem lesz.

 Az ok, amiért most hirtelen ezt a levelet írom, azért van, mert még mindig a házam előtt vársz.

 Őszinte legyek, nem vagyok jó az írásban és ez az első alkalom, hogy levelet írok, így ez egy kicsit furcsa nekem.

Nem vagyok jó író, ezért megállok itt.

 Utolsó rajongóm, Jungmin-ssi… megkaptam az övet, amit tegnap küldtél, kellett egy öv, így köszönöm, hogy ezt kaptam ajándékba.


Most itt befejezem, a te örök hírességed, Kim Hyun Joong……


Elküldtem az autogramot minden nap a postafiókodba… a 4567. aláírást küldtem el


Az ő levele


Oppa... úgy értem, Hyunjoong. Egy kicsit öreg vagyok, és munkanélküli, így bűnösnek érzem magam amiért hazudok neked.

De a szívem még mindig gyorsan ver, ha rád nézek. Miért van ez??????

Tegnap küldtem egy övet Young Saeng-gel. Nem tudom mit gondoltál mikor Young Saeng odaadta neked. Aggódtam, hogy tényleg megkapod-e. kkkk.


Tudom hogy nem nézek ki annyinak de ... 64 éves vagyok. Nem elképesztő????


Megpróbálok fiatalnak tűnni és azt mondom az embereknek, hogy 21 vagyok, de nem hisznek nekem….

Azt hiszem neked sem kellene hazudnod a korodról..Sigh...................................................


Mivel nem szereted a hosszú leveleket, itt abbahagyom. Viszlát.Kérlek légy mindig ilyen Hyunjoong a jövőben is…kkkkk
Örökös rajongód Jungmin……………és köszönöm az aláírást
____________________


PART 2


Az ő és az én leveleim



Hello Jungmin-ssi. Reggel óta fotósorozatot csinálok és nézem azokat, mik már készen vannak. Jungmin-ssi előttem volt azokon a képeken. Mikor előttem ültél azzal a vigyorral????


Mint mondtam, Jungmin-ssi ijesztő.... hhhh


Ezen a héten Koreába megyek. Nem fogsz követni, ugye????


Tudok mindent. A napi bosszantások amik Hyungjoon-t érik, te voltál, de rajongóként nem kaphatnak el, ugye?


Tudok mindent, így miért nem zaklatsz más embereket?

Mmmm..... Kyujong?????Youngsaeng?????De nem számít, ugyanis mióta kedvelsz, azóta engem zaklatsz...Feladom..


Ah!!!Most már tudsz füldugók és szemtakaró nélkül is aludni. Mert elköltözöm. Egy szobába, ami nagyjából... 19 perc sétára van Jungmin-ssi szobájától. Így azt hiszem, nem játszok többé a gitáron, amit Jungmin-ssi annyira szeret. Kérlek, ne sírj, mert elköltözöm.


Franc!!! Még most is szemből figyelsz.Ha pánikolok, bezárom a böngészőt.....Szerencsére. nem látod hogy írok...Ha látod üss meg újra csak azért, mert kedvelsz. - -Abbahagyom az írást...Ah! És visszadom neked az övet.Nagy volt mert korábban Jungmin-ssi hordta.


A te hírességed, Kim Hyunjooong.



Az övé.


Hello, Hyunjoong-ssi. Én vagyok Jungmin. Még most is eszek majd bemegyek a szobádba.És azután bepánikolok, becsukom az ajtót előtted anélkül, hogy bármit is mondanék.


Mielőtt, ahelyett hogy együtt ettünk volna, egyedül ettem a szobámban a gép előtt. 16 csirke volt és én figyelmet akartam ezért elvettem 6 darab „dobverőt”, sajnálom.


Kyujong,Hyungjoon és Youngsaeng előtt én akartam, hogy Hyunjoong-ssi egyen először. Így szétválogattam a húsokat és kontaktlencse tokokba tettem. Egyél sokat és gyakorolj keményen.

Ah!! Rossz övet adtam neked.Ez az enyém, így talán ez hosszú neked…sajnálom.


Ah~~ lassan megint megéhezem..ennem kellene lassan. Mit egyek?


Azt hiszem egy egyszerű étel lesz: 24 sush 4 ramen és 56 mandu.


Nem igazán lesz elég de mivel este van... el fogok hízni.
Viszlát.
________________________________________________________________________


PART 3

Az én és az ő levelei


Ah~~~ Rég nem találkoztunk. Minden rendben van veled?????


Itt vagyok Koreában.. Visszatértem nagyjából.... 5 év után...Mmm... Sajnálom,.jól telt ez az 5 éved??


Titokban megházasodtam Koreában. Tudtam, hogyha Japánban házasodom meg, Jungminssi felgyújtja a termet. Tudom Jungmin-ssi a legkedvesebb ember, aki lángra gyújtotta a Korean Gas Association irodáját mikor ideges volt....

A repülőn ülök épp és megyek a feleségemmel Japánba.


Ah! Sajnálom, de végleg Japánba költöztem. Valahova amit Jungmin-ssi nem ismer. De valójában már rég rájöttél. Két házam van éppen. Így bármelyik pillanatban el tudok futni. Tudom, hogy mérges vagy.


De az esküvői öltöny alatt azt az övet viseltem, amit Jungmin-ssi adott nekem… bocsáss meg

Imádkozom hogy Jungmin-ssi is találkozzon valakivel aki kedves és éljenek boldogan. Én most itt be is fejezem… és talán ez lesz az utolsó levelem.......én már egy család tagja vagyok


De még mindig a te örök oppa-d.



Az övé.


^^ Ne aggódj, én is elmentem Koreába és az esküvőn is voltam. ^^Az elején egy kicsit szomorú voltam és minden nap sírtam, nem ettem és ilyenek. De most már erőt vettem magamon és szorgalmasan keresem az olajait Dubaiban
És most tényleg~~~~milliomos leszek!!


Épp benne vagyok egy üzletben, ugyanis fegyvereket árulok az Egyesült Államoknak és Oroszországnak.


A fészeremben tankjaim vannak és.. Mmmm.. mi más is van....Tomahawk lövedékek és AK puskák és mmmm..... dolgok. Hummer-ek és még rengeteg játék is van.


Ah! A medencében van egy,I have Aegis Combat rendszerem és repülőgép anyahajóm.. Hehe.


Hogy összegyűjtsem ezeket... öregkoromban is éretlennek kell lennem.
________________________________________________________________________


PART 4


His and Her Letters


Ez csak mind véletlen, de baleset volt, hogy felgyújtottam a tomahawk lövedékeket, és felrobbant egy ház is Nagoyában T.T


De véletlenül a tulajdonos neve Kim Hyunjoong-ssi.Sajnálom.... Kifizetem a károkat.


És még egy dolog!!! Mi csodálatosabb a véletlennél, az embernek, aki mellettem lakik, pont ugyanolyan élete van mint Kim Hyunjoong-nak.. igazán érdekes…,


Így azt hiszem a mellettem lakó embert fogom zaklatni.


Hyunjoong-ssi. Legyen boldog életed Koreában. Ne aggódj értem.....


Viszlát szerelmem...


Megyek és veszek még töltényeket. Viszlát...~~ Bevásárlás után visszatérek~~~
________________________________________________________________________


PART 5
UTOLSÓ RÉSZ


Egy nap 2060-ban... Úgy tűnik elkezdődött a Harmadik Világháború. A központja valahol Japánban volt…

Hyunjoong naplója..


Ah... Ez hogy történhetett? Miután visszanyertem eszméletemet a ház felrobbanása és összeomlása után, a tv-ben azt mondták, hogy elkezdődött a Harmadik Világháború és inkább kikapcsoltam. Merre lehet a feleségem..?Ah~~~~~~~~ Tényleg nem tudom mi folyik itt. Át kellene mennem azon a lyukon, mely 400 méterrel előttem van... de nincs ott semmi. Minden élelmem, ami van az 100 doboz ramen, amit eldugtam... Mit tegyek?



2060. április 3.


Már egy hete tart. A robbanások zaja folyamatos a fejem felett. Hogy ne feledkezzek meg az idő múlásáról, fel fogom írni a napokat és naplót fogok vezetni hogy túléljek.


2062. április 3.


Mi ez az... izgatott érzés? Két év telt el azóta, mióta lemondtam a kiszabadulásomról. Az hogy az elmúlt két évben csak rament ettem, megviselte a gyomromat..A hajam is megnőtt, így ha feltekerem, akkor párnának is tudom használni a szakállam pedig takaróként. Ah... fürdeni akarok. A föld felett még hallom a háború hangjait .


2062. május 1.

 Ma majdnem meghaltam... de~~~~ Valahonnan hallottam a vizet,elkezdtem követni hangját és találtam egy forró vizes csövet.. Most már tudok főtt rament enni a száraz helyett. Köszönöm Istenem.


2063. december 3.

 Ah. Nagyon hideg van. Talán tél van. Sajnos most már csak havat tudok olvasztani és hideg vizet iszom a meleg helyett. Amikor a háborúnak vége lesz, talán kijuthatok innen... Ez nagyon idegesítő. Kérlek istenem, segíts. A kajaraktáramban már csak 34 ramen van.

2064. augusztus 8.

 Oh,... Már is nyár van. Meghalok a hőségtől. Az az átkozott meleg víz is most folyik, mikor nyár van. Ah~~~ Ez forró. Már nem sok ramenem van. A hajam már 10 méteres, így összefontam a szakállammal és sátrat építettem. Ki akarok menni. Látni akarom a feleségem............ Feleségem.. Életben vagy még?


2064. október 1.

 Elfogyott a ramen. Aishh................Azt hiszem, most meghalok. El fogok ájulni.. Mmm... Oh~!!Valahonnan azt hallom hogy segítségért kiáltanak. Ah... Mostanában minden nap hallom. Már hallucinálok? Így fogok elbukni? Megmaradt étel 0 ramen.


2064. október 23..


Eltűnt személy vagyok...... Nem tudok megszökni 400 méterrel a föld alól és  4 évig kitartottam... A ramenek mik megvédtek, a meleg víz, mi megkínzott, viszlát, elmegyek...........Ah!!!!!!!!!!!!! Ott látok valami fényeset. Mi ez....?Ez az... öv amit ajándékba kaptam Jungmin-ssi-től......Tényleg.. Ez a régi napokra emlékeztet. Aishh................ Ha akkor Jungmin-ssi-t vettem volna el, nem kellene itt végeznem..... Ah~~~~ Így ér véget a végzetem...?De mi az a megmentő fény....? Egy kötél ereszkedik le. Elvesztem az eszméletemet..... Elvesztem...elvesz..tem.................



Jungmin naplója.


2060. február 6.


Ma elég robbanószert tettem Hyunjoong-ssi háza köré hogy összeomoljon, 400 méteres körben felrobbanjon, így most nagyon fáradt vagyok. Mmmm.... Sajnálom de..elárult engem... meg kell, hogy fizessen..... Hehe. Éhes vagyok. Rendelnem kellene estére egy kis kínai kaját~~~Mmm.. 435-3*** ~~~ Hello? Ez a  Myungwonkwan?Ah, igaz~~~ Most Japánban vagyok....... Mmmm... De éhes vagyok....Azt hiszem egyszerűbb, ha főzök egy kis rament a fürdőkádban.


2060. március 26..


Vettem egy földet és tévécsatornát... és arról a kerületről tudósítottam ahol a Harmadik Világháború volt..A föld is... Megvettem az egész kerületet. Ez így teljesen jó, mivel van még abból a pénzből amit Dubaiban kerestem... ^^Heheheh... Ma elraboltam Hyunjoong-ssi feleségét néhányszor megütöttem. És azt mondta elmegy Koreába, mert megijedt. Így én... gyorsan elküldtem őt oda. A sírását is felvettem... El kellene kezdenem a tűzijátékot...?3....2.....1... Ah, igaz... mielőtt megteszem, meg kellene ennem a rizst azzal a maradékkal ami a fürdőkádban, van~~^^@#$%%%%%%%%%%%%%%%%%%%#@#%$@%#Ah~~ Ez jó volt. Nos.. 3...2...1... Mmm. Ahogy elképzeltem, a föld elsüllyedt Hyunjoong-ssi-val együtt. kk.

2062. április 5.


Néztem a távcsövet és... Mmmm.. Hyunjoong-ssi haja egyre hosszabb így párnának használja alvásnál.. kk. A túlélési ösztönei a legjobbak. ^^ Így képzeltem az ideális pasimat. ^^De az rendben van hogy ramen evéssel éli túl...? Holnap küldök neki egy kis meleg vizet. .Ma a gödör mellett fogok lőni miközben, olvasok.. csak hogy meglegyen a Harmadik Világháború atmoszférája. ^^


2063. december 23.


Mmmm.... Jó a kitartása... Hmm... Olyan végzetes. így képzeltem az ideális pasimat...^^Ma van szenteste és ajándékot akarok adni Hyunjoong-ssi-nak…. Nincs semmim, mit neki adhatnák, így adok, még egy kis meleg vizet neki~~^^ Nyissuk, ki egy kicsit a csapot~~^^ Kérlek, fogadd el, itt egy kis meleg víz ~~~Ah, hideg van............Ma rengeteget havazott... Hm... megyek és csinálok egy kis patbingsoo-t. Ah..  Finomnak hangzik. ^^


2064. szeptember 24.


Már majdnem itt van~~ Bedobom a kazettát a felesége hangjával~~most. kkk. Már a határait kell feszegetnie~~~^^Hyunjoong-ssi. Tarts még ki egy kicsit. Sajnálom. Aja, aja, gyerünk,~~^^ Ah, igaz. Ma van Chuseok… rizs sütiket kellene csinálnom ~~~ Unalmas..Ma csak egy verset olvasok A címe: Lyuk a földben.


Az a nagy lyuk a földben, nem a bosszú gödrében, hanem a szerelem gödrében vagy a földben. Teljes szívem, lyuk a földben és nem férgek. Férgeket akarok enni. Mmm...... Megyek és eszek néhányat.....^^ Finomnak hangzik.. Hehe..


2064. október 22.


Az utolsó felvonás, dobjuk le az övet~~ Így talán hiányolni fog. ^^Shooo~~~~~~~~~ Ahh~~~ Szépen leért. Ha megbántad és rám gondolsz miután megláttad az övet, felhúzlak. 10 perccel később..............Wow~~ Megbántad és hiányzom, neked~~ Most már felhúzlak. Kapd el a kötelet~~~ édes~~~^^



Mikor kinyitotta szemeit, Jungmin-ssi mosolygott...............Sírt és azt mondta Jungminnak,hogy szereti őt majd összeházasodtak..Most egy nagyszerű ramenben utazó üzletember, amiben meggazdagodott és sok földet vett és........




....fegyvereket gyűjt..

Ten little KrisHo fic *-*

Múlt héten keresgettem ficiket, hogy kicsit elfoglaljam magamat, majd találtam egy olyan ficit, ami nyolc apró történetből állt. A szerző leírta, hogy eredetileg 10 számmal kellene csinálni, de neki a másik kettőhöz nem volt ihlete.

Az volt a lényege, hogy be kellett állítanod a lejátszódat véletlen lejátszásra, és írni kellett tíz kis történetet, arra a számra, amire épp a lejátszó kapcsolt, és egy-egy történet csak addig szabadott írni, míg ment az adott szám. De persze előtte választani kellett egy párost.

Gondoltam, hogy én is megcsinálom, hisz egész jó dolognak tűnt. Az eredménye tíz apró KrisHo :3

***

INFINITE – LAST ROMEO

Yifan sosem hitte volna, hogy ennyi minden éri Koreában. Mikor találkozott Joonmyunnal, minden megváltozott az életében, hisz egyből megszerette a banda másik leaderét. Eleinte barátilag, később szerelemmel szerette, de sosem merte bevallani neki, egészen egy szép napig, mikor hirtelen kórházba került és azt hitte, itt a vége mindennek.

-          Suho.. én..  – kezdett bele lassan mondanivalójába. – Tudom, kicsit fura lesz.. de had legyek az, aki élete hátra levő kevés idejében is szeret.  – csókolta meg, a másik pedig mosolyogva viszonozta.

EXO – WOLF

Egy sötét, viharos est volt, mikor az EXO nekiült filmet nézni. Fura volt, mikor mindannyian együtt voltak, de szerencsére ez egy ilyen nap volt. Minden páros elvolt magával, ahogy a KrisHo is.

-          Kris.. nem tetszik ez a sötét. Félek. – bújt szerelme karjaiba Joonmyun.

-          Ne aggódj, itt vagyok. Majd megvédelek, bármi legyen. – mosolygott, majd a lámpa fénye megcsillant fogain.  – Csak nézd a filmet, nem lesz baj.

Suho szerelméről ismét a mese felé fordította tekintetét, és tudta, hogy azokban a karokban biztonságban van, bármi is történjék azon az estén.

XIAH JUNSU – TARANTALLEGRA

Épp a turné utolsó koncertjén voltak, mikor megszólalt utolsó számuk, a Baby don’t cry. Kris egyből Suho arcát kezdte figyelni, ahogy belekezdtek a dalba. Tudta, hogy a szám vége fele mindenki sírni kezd, és érezte, hogy ekkor sem lesz másként.

Az első sorok alatt szép sorban sírni is kezdtek, így beigazolódott Kris gondolata, ezért hogy kicsit megnyugtassa kedvesét, közelebb ment, majd megölelte.

-          Teljesen elvarázsolsz, még így is. – suttogta fülébe a mikrofont eltartva arcától, majd még szorosabban ölelte Suho derekát, teljesen a szám végéig.  

GOT7 – STOP STOP IT

-          Suho kérlek.. nem az én hibám volt.  – magyarázta Kris, miközben arról vitáztak, hogy Tao már megint ott maradt az egyik boltban és csak most találták meg.  

-          Hagyd abba, te vagy a leader, neked kellene figyelni rá.  – mondta a másik.

-          Igen tudom.. sajnálom. Ne haragudj, szeretlek. – ölelte magához.

-          Jól van, te máskor ne legyen ilyen. Ő is egy a fiaink közül. – mosolygott a fiatalabb, majd a másik karjaiba bújt, miközben a pandasrácot kísérték vissza a buszhoz.

MADTOWN – YOLO

Senki nem tudta mi lesz ebből a Showtime-ból, de jó dolognak indult. Sok ilyet láttak már tévében, de nem hitték, hogy valaha nekik is lesz, így mosolyogva kezdtek bele a forgatásokba. Már az első rész tele volt vicces szituációkkal.

-          Chicken is not my style. – jelentette ki Kris, mire mindenki csak mosolygott, Joonmyun pedig egyre jobban kezdte megszeretni a nagyra nőtt kínai srácot.

Habár azt mondta, nem szereti, Kris mégis csak megette az elé kirakott csirkét, mire persze ismét jó kedvet váltott ki 11 csapattársából.

UKISS  - NEVERLAND

-          Ohh.. nem is mondtad, hogy Lotte World-be jövünk. – csillogtak Suho szemei, mikor meglátta a bejáratot.  – Köszönöm.

-          Ugyan, neked bármit, hisz a te szülinapod van. – mosolygott Kris, majd elindultak befele a vidámparkba.

Hatalmas jó kedvvel vetették bele magukat ebbe az elvarázsolt világba, elfelejtve ezzel a mindennapi élet nehézségeit, fáradalmait.

Mindkettőjüknek jól esett ez a kis kikapcsolódás. Sorban felültek mindenre, olyanok voltak, mint a gyerekek, akik először járnak vidámparkban, de tudták, ha hazamennek, a manager nem fog örülni a dolognak, így addig élvezték, míg lehetett.

TVXQ – MIROTIC

Ez a nap is majdnem ugyanolyan volt Kim Joonmyun számára, mint a többi, azzal az egy kivétellel, hogy ma ismerte meg leendő csapattársait.

Szép sorban megjelent a 11 srác, akik mosolyogva köszöntötték őt. Szemei egyből megakadtak az utolsóként belépő, hosszú hajú magas kínai srácon.

-          Hello, Joonmyun vagyok. – mutatkozott be neki. – Ha jól gondolom, Kínából jöttél.

-           Szia, én meg YiFan. – mosolygott.  – Igazából, Kanadából, de ott születtem. Remélem, jól meg leszünk. – mondta, majd elment, Suho szíve pedig kattogott a sráctól, hisz teljesen belezúgott, mintha elvarázsolták volna.

SUPER JUNIOR – KNOCK OUT

-          We are one! – hallatszott a szokásos mondatuk, majd bele is kezdtek a koncertbe. Sorban előadták dalaikat, majd eljött Suho szólójának ideje. Kivonult, Kris meg szokásos helyéről, a színpad mellől figyelte, ahogy a csapat anyukája előadja a dalát. Tele volt érzelmekkel, látta rajta, hogy mindent belead, majdnem robbant a színpad is. Mikor véget ért, felszaladt hozzá, majd beszélni kezdett.

-           Most aztán beleadtál mindent. – nevetett a közönséggel, Suho meg mosolygott, és megölelte.

SHINHWA – VENUS

-          Hyung, Sehun már megint nem hagy békéééén. – rohant Tao az ’anyukájához.’

-          Jaj, majd befejezi. Te vagy az idősebb, ne hagyd.  – mosolygott, mire Kris is megjelent.  – Oh, szia édesem.

-          Hello, kedvesem. Zi Tao, kimennél? – nézett a pandára, aki mosolyogva hagyta ott őket, hisz tudta, ilyenkor jobb nem zavarni.

Kris azonnal szerelme ajkaira tapadt, amit a másik ezer örömmel viszonzott is.

-          Ugye tudod, hogy emiatt is szeretlek ennyire? Tényleg olyan vagy nekik, mint az anyjuk. – mosolygott a magasabbik. – Egyetlenem, szeretlek. De ezt te is tudod. – húzta be a hálóba, majd magukra zárta az ajtót.

WU YI FAN – THERE’S A PLACE

Már lassan egy év is eltelt, mióta Kris otthagyta Koreát és egyetlen kedvesét. Szomorúan sétálgatott Prága utcáin, miközben arra gondolt, mennyi mindent éltek meg Suho-val.

Előkapta mobilját, melyen még közös képük volt a háttere, leült az egyik közeli padra, majd lassan hullani kezdtek könnyei, hisz eszébe jutott az a nap, mikor elmentek egy eldugott kis kávézóba, és egy fantasztikus napot töltöttek kettesben, és melyet az óta sem mondtak el senkinek.

-          Van egy hely, amit csak te és én ismerünk… - suttogta könnyek közt a levegőben, majd elindult. Tudta, hogy ha most nem indul, sosem ér oda a forgatásra, melynek betétdalait, köztük az előző sort is neki kellett énekelnie.