Mikor csókolsz meg végre? 2. Fejezet

Amikor beléptem az ajtón, mindenki a nyakamba ugrott és csodálkozva nézte, hogy már milyen szépen járok egyedül.

- Mindezt nektek köszönhetem - sírtam el magam- hogy támogattatok míg kórházban voltam, nem hagytatok el, kitartottatok mellettem!- töröltem le könnyeimet az arcomról.

- Mi örülünk a legjobban, hogy ilyen hamar felépültél!- ölelt át a kis maknaénk és ő is elsírta magát!

- Ne sírj Sehun, most már itthon vagyok!- töröltem le könnyeit az arcáról.

Örültem, hogy végre a saját ágyamban allhatok, nem egy kórházi ágyban, de az a tény is

, hogy Tao fekszik mellettem. Minden percet a csapattal töltöttem, megtanították a táncokat, segítettek, hogy újra a régi formába lendüljek és, hogy újra a régi Kris legyek. Ez sikerült is, újra a régi önmagam lettem, úgy táncoltam, mint a baleset elött. Csak Tao viselkedése bántott a legjobban, néha ez miatt nem tudtam koncentrálni.

- Héj Kris jól vagy?- kérdezte Chanyeol aggódva.

- Persze, csak egy kicsit elgondolkodtam, ennyi!

- Ja, értem, akkor jó!- mosolyodott el, amire én is elmosolyodtam.

Mindig amikor a közös kocsinkkal mentünk haza Tao ölében ültem és közben összebujva beszélgettünk a többiekkel. Őket nem zavarta, hogy mi ketten együtt vagyunk, sőt még örültek is neki. Már elég hosszú ideje együtt voltunk Taoval, de még mindig nem engedte, hogy megcsókóljam. Mindig elhúzodott vagy a szám elé rakta a kezét. Egyik éjszaka lefekvés elött, mielött elindítottam volna a zenét, amit alvás közben szoktam hallgatni, beállítottam az ébresztőt hajnal kettőre. Kettőkor megszólalat az órám, odafordultam Taohoz és megcsókóltam. Tao felébredt, ijedtében még az ágyról is leesett.

- Ezt miért csináltad Kris?- kérdezte ordítva.

- Azért mert már elég hosszú ideje együtt vagyunk és még mindig nem történt köztünk semmi komolyabb testi érintkezés az ölelgetést kivéve!- válaszoltam ordítva.

- Azért nem történt mert........

- Srácok, halkabban vitatkozzatok, más aludni szeretne!- nyitott be az ajtón Xiumin, félbeszakítva Tao mondatát.

- Inkább megyek és kiszellőztetem a fejem!- Xiumint félrelökve, úgy ahogy voltam, egy szál alsónadrágban és egy szál szobapapucsban a kocsikulcsomat felkapva rohantam ki az ajtón a kocsimhoz.

Nem törődve semmivel elhajtottam a dorm garázsából az éjszakába. Tao próbált utánam futni, de már nem voltam sehol, így aggódva ment vissza a szobába és sírt, mert megbántotta azt akit szeret.